Mezőkovácsháza város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Békés megye
Lakosság: 6945 fő
Terület: 62.59 km²
Népsűrűség: 110,96 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 68

Megközelíthető

Vonattal a MÁV 121-es számú (Békéscsaba-Kétegyháza-Mezőhegyes-Makó-Újszeged) vonalán érhető el. A településnek egy vasútállomása (Mezőkovácsháza) és egy megállóhelye (Mezőkovácsháza felső) van.

Története

A Csanádi-háton, a román határ közelében fekszik, a Marosból kiágazó Száraz-ér mentén. Békéscsabától 45 km-re délre található. A román határ Tornya a várostól mintegy 20 kilométerre található. Mezőkovácsháza rövid története

A település és környéke ősidők óta lakott terület, történelmi múltja a VII. századi avarkorig nyúlik vissza, a IX. században már templomos hely volt. Az avar kori, majd honfoglalás kori lakott helyet a tatárjárás pusztította el először. A város neve a hagyomány szerint Hunyadi János fegyverkovácsaitól származik. A "Kovács" szó, a nyelvészek szerint személynévi eredetű, de mert éppen abban az időben jelenik meg írásos említése először – 1463: Kowachaza – amikor a családnevek még kialakulóban voltak, valószínű, hogy a Kovácsnak nevezett személy valóban e szakmának a mestere volt. A település másik név eredet története a török harcok utáni elnéptelenedő korból való. Eszerint, ezen a pusztán vezetett keresztül az az út, melyen az Erdélyen túli részeken tartott szarvasmarhákat hajtották a bécsi vásárokra eladni. Az út mellett egy élelmes kovácsmester házat épített. Amint tudjuk, abban az időben a kovácsok a mesterségük mellett emberek és állatok gyógyításával is foglalkoztak, így érvágást is végeztek, sőt szállást, élelmet is biztosítottak az átutazóknak.

Csakhamar kialakult a marhahajtók között az a szokás, hogy annak a kovácsnak a házánál pihentek meg, aki az út mellett a mezőn építkezett. Nyilvánvaló hogy nagy forgalom miatt a kovács jó anyagi körülmények között élt, s így a kovács háza mellé újabb házak is épültek. A hosszú évtizedek alatt kialakult település ennek következményeként kapta a Kovácsháza nevet. Mivel a házak az út mellett hosszan elnyúlva épültek meg, a település neve a XIX. század vége felé Hosszúkovácsháza névvel bírt, majd a település fejlődése, újabb házak, utcák építése után kialakult végleges neve: Mezőkovácsháza.

A XV. század második felében, 1463-ban Mátyás királytól mezővárosi rangot kapott az akkorra újra benépesült település. A virágzó mezőváros 1552-ben a török elleni harcok időszakában ismét pusztulásnak indult. A török kiűzése után a terület teljesen elnéptelenedett s pusztává vált.A terület a török kiverése után kincstári tulajdonba került. A kincstártól, – a korra jellemző szabályok szerint, – különböző bérlők vették ki bérbe a pusztát.

A Bittó nevezetű család, – a puszta főbérlőjeként – 1814-ben, az akkori Észak-Magyarországról származó magyar és szlovák telepesekkel népesítette be Kovácsházát, mint szerződéses dohánykertész telepítvényt. Ez az újratelepítés képezi a mai Mezőkovácsháza alapjait. A mezőgazdasági termelés mellett a lakosság főként a jól jövedelmező fuvarozással foglalkozott. Ezenkívül nagyállattartása volt még jelentős, kiváltképp a juhtenyésztés. Az 1860-70-es évekre, – a népességben számottevően gyarapodott a település – a környék közlekedési és kereskedelmi központjává vált. 1872-től a szolgabírósági székhely szerepét töltötte be. Fejlődése során jellegzetes agrárploretár községgé lett. A mezőgazdasági bérmunkások aratósztrájkokkal hívták fel a figyelmet a kor problémáira. Ebben az időszakban Csanád vármegyén belül járási székhelyként működött. Mindezek a változások a község megnevezésében is megmutatkoztak, ugyanis ekkor Nagykovácsházának hívták.

A község fejlődésének jelentős állomása volt az 1883-as év. Ekkor készült el az Arad-Csanádi vasútvonal, s ez Mezőkovácsházát is bekapcsolta az országos közlekedés vérkeringésébe. Forgalmas útállomásként tartották nyilván az Orosháza-Arad útvonalon, sőt – mivel akkoriban a Szárazér még dereglyékkel hajózható volt, – hajóval akár Hódmezővásárhelyig vagy Szegedig is el lehetett jutni innen.

Az I. és II. világháború mérhetetlen viszontagságaival, borzalmaival és pusztításaival kitörölhetetlen nyomokat égetett a túlélők és a község életébe. Az első világháborúban 159 mezőkovácsházi és 81 reformátuskovácsházi, a második világháborúban 128 mezőkovácsházi és 37 reformátuskovácsházi katona esett áldozatul, emellett 420 zsidó honfitársunkat hurcoltak el.Mezőkovácsháza 1950-től kezdődően tartozik Békés megyéhez. Az 1945 és 1970 közötti mérsékelt fejlődési periódust követően, 1971-től a község fokozott mértékben fejlődött. 1971-ben a Kormány döntése alapján az országos településfejlesztési koncepció Mezőkovácsházát középfokú központnak, vidéki ipartelepítési centrumnak jelölte ki.

Ettől kezdve a település dinamikusan fejlődött, komoly beruházásokra került sor. A járások megszűnéséig, vagyis 1984-ig, Békés megye déli területének mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális és igazgatási központja volt. Városi rangot 1986-ban kapott.

Mezőkovácsháza légifotója

A település arculatán az elmúlt másfél évtizedben a kisvárosi jelleg egyre markánsabbá vált. A fejlesztések eredményeképpen az említett időszakban 16 utca kapott aszfaltburkolatot, 258 lakás épült, kiépült a kábel tv, megvalósult a biológiai szennyvíztisztító telep, korszerűsítették a közvilágítást, kialakították a piacteret. Autóbuszpályaudvar, posta, sütőüzem, napközikonyha épült, bővült a városháza, megépült a Crossbar telefonközpont, az általános iskola 8 tanteremmel, a Hunyadi János Gimnázium 4 tanteremmel bővült. A Művelődési Központ előtt történelmi emléksétányt alakítottak ki. Emlékszobrot emeltek a II. világháború hősi halottai és a millennium tiszteletére. A honfoglalás millecentenáriumára Emlékparkot hoztak létre és kopjafát állítottak. 1998-ban elkészült a katolikus és református templom éjszakai díszkivilágítása.

A mezőkovácsházi zsidók története

A Mezőkovácsházi járás székhelyén 1835-ben 4 zsidó család élt. 1870-ben 54, 1880-ban már 92 (2,5 százalék) zsidó lakott a községben. 1895-ben alapították a helyi Chevra Kadisát, 1912-ben pedig felépült a zsinagóga, fürdővel és rabbiházzal. A közösség tagjai a helyi kereskedelemben fontos szerepet töltöttek be. Az országos tendenciával ellentétben itt a Horthy-korszakban is nőtt a zsidók száma, 1910-ben 197 (4,4 százalék) zsidót, 1930-ban már 382 izraelitát számoltak össze. A településen 1941-ben 391 (6,5 százalék) izraelita vallású és 7 keresztény hitű, de zsidónak nyilvánított embert tartottak számon. A helyi zsidókat 1944. május 15-től a Közjóléti Szövetség méntelepén kialakított gettóba zárták. Oda kerültek még a reformátuskovácsházi és végegyházi zsidók is. A zsúfoltság igen nagy volt. A tábor rendelkezett szülőszobával, hullakamrával és konyhával is. A temetőt a helyi izraelita sírkertben jelölték ki. A tábor területén történtek sikertelen öngyilkossági kísérletek. Az itteni zsidókat június 17-én átvitték Békéscsabára. Végül német munka- és haláltáborokba deportálták őket. A többséget Auschwitzban ölték meg. A mártírok száma több mint 300 főre tehető. A hitközség 1945 után újjáéledt. A településen 1949-ben még 108 fős izraelita közösség működött. A többség a későbbiekben alijázott, vagy az 1956-os események hatására hagyta el Magyarországot. Az elnéptelenedett zsinagógát és a hozzá tartozó épületeket 1974-ben lebontották. Ma már csak egy család él a városban

Gazdasága

Zöldségtermesztés,
Baromfitenyészés,
Baromfifeldolgozás.

Média

Rádió

Juventus Rádió - FM 88.3 MHz

Testvérvárosa

Szemlak, Románia (1998)

Következő községek

További községek